2015. március 19., csütörtök

A műsorunk



Ismét visszatérünk a március 15-i ünnepségre, de most elmélyedünk a Nemzeti Színház helyszínében. Itt volt az egyik legnagyobb feladatunk, egy műsor elkészítése. Első lépésként kiosztottuk a szerepeket. Két nappal az esemény előtt kezdtük el a próbákat. Egy 1848.március 15-i jelenetet kellett színpadra vinnünk.

A mi előadásunkban a főszereplők Jókai, Vasvári, Irinyi és Petőfi voltak. Természetesen kisebb szerepek is kellettek, hogy összeálljon a darab. Aki nem szeretett volna egyedül szerepelni, annak is volt feladata: a tömegbe került, ahol csak néhány szót kellett kiabálnia, a tömeggel együtt. A szereplők jól megtanulták a szövegüket, és végül egy nagyon jó előadás állt össze.

2015. március 15., vasárnap

Március 15-e a Hermanban



  Mint minden évben, most is eljött az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk, a március 15-e. Idén az 1848. március 15-i események hat helyszínét osztották ki a hetedik és nyolcadikosok között. Minden osztály a kapott helyszínnek megfelelően rendezte be a termét. Mi a Heckenast-Landerer Nyomdát kaptuk. 
  Makettet is lehetett készíteni a Nemzeti Múzeumról. A miniatürizált változat bármilyen „alapanyagból” készülhetett. Mi kockacukorból álmodtuk meg a sajátunkat. Ez először könnyűnek tűnt, hiszen csak nem nagy szám pár kockacukrot ragasztóval összeragasztani. Nagyot tévedtünk. Nem volt gyerekjáték, de egyhetes kitartó munka után sikerült megvalósítani álmunkat, és elkészült a mi kockacukor Nemzeti Múzeumunk.
  Nem csak ennyi volt a feladatunk! Az osztály hat részre szakadt, és kapott egy-egy helyszínt, amiről kiselőadást és tablót kellett készíteni. A csapatok kezéből nagyszerű tablók kerültek ki.
  Még mindig nincs vége! Egy rövid március 15-i előadást is létre kellet hozni. A forgatókönyv megírását, a szerepek kiosztását és a próbák lebonyolítását néhány osztálytársunk ügyesen véghezvitte. De természetesen az osztály többi tagjának is hatalmas szerepe volt, hiszen ha nincs szereplő, nincs darab. Végül egy nagyszerű műsorral „álltunk színpadra”.
  Péntek reggel mindenki berendezte a termét. Az osztályoknak helyszínről helyszínre járva feladatokat kellet megoldaniuk. Nagyon gyorsan eltelt a délelőtt, és már végig is jártuk a termeket. Lebontottuk a termünk díszletét, és mindenki mehetett haza. Mi így ünnepeltük a március 15-ét.

                                                        Ez a mi Nemzeti Múzeumunk

2015. március 12., csütörtök

Március 15-i tablók






Az oszályunk



-         - „Vannak az osztályban sportosok, humorosok, kedvesek és „tudósok”is. Ezek ellenére mi így vagyunk egy nagyszerű osztály.”- Molnár Eszter

-         - „Egy átlagos napunk a következőképpen telik el: reggel találkozunk a barátnőimmel a szekrényeinknél és köszönünk egymásnak, utána előpakolunk az első órára, majd leülünk az egyik padra beszélgetni ,miközben hallgatjuk a stúdiósok által játszott zenéket. Figyelmeztetőkor felmegyünk órára, hogy még tudjunk beszélgetni becsöngő előtt, anélkül,hogy elkésnénk. Becsöngőkor mindenki a helyére megy,a hetes jelenti a hiányzókat majd megkezdődik az óra .Olyankor sokat nevetünk óra közben is,ha az egyik osztálytársunknak humoros ötlete támad,amit hangosan meg is oszt velünk. Órák között a szünetekben pedig sokat beszélgetünk és néha-néha felelevenítünk egy-egy viccet vagy olyan gondolatot,amin korábban sokat nevettünk. Mikor vége van az utolsó órának is, lemegyünk az ebédlőbe és megesszük az általában elfogadhatóan finom ebédet.
Nálunk órák után sincs vége a napnak. Bár néhány barátnőmnek haza kell mennie azonnal (Lili), de az Eszterre és Fannira mindig számíthatok délutánonként is, mikor a szekrényünk
előtt leülünk a padra és beszélgetünk vagy telefonról nézünk vicces videókat. Néha a fiúk is csatlakoznak hozzánk, ami többnyire nem szokott probléma lenni, de ha mégis, akkor bemegyünk a lány mosdóba. Ezeken a délutánokon születnek a legjobb és legemlékezetesebb poénjaink.”- Soltész Réka

-„Emlékszem, első osztályban Evyvel fákat „gyógyítottunk”az udvaron, ami nálunk azt jelentette, hogy bekentük őket szurokkal. Dórival pedig együtt játunk táncórákra.
Az iskolának vannak hagyományos rendezvényei, mint például a farsang,a Miénk a színpad és a Szent György nap. Nekem ez a három rendezvény a kedvencem, mert farsangkor minden osztály előadhat egy táncos műsort a díszes tornateremben, Miénk a színpadon pedig mindenki színésznek érezheti magát és kiállhat a színpadra. Szent György napon igaz, hogy szombaton is iskolába kell jönni, de szerintem sokkal jobb az osztállyal együtt ünnepelni, mint otthon ülni egyedül.”- Mizsei Lili

-„Kedvenc programom az osztállyal és az egész évfolyammal együtt a számháború, amit eddig 4-től kezdve minden évben megtartottunk. Ezt a budaörsi dombon szoktunk játszani.
Az 5-es erdei tábort Salgótarjánban, a 6-os kirándulásainkat nagyon élveztem.
Szerintem ki kell használnunk azt az egy és fél évet amíg még együtt van az osztály, mert utána ezt már nem tehetjük meg.”- Perecz Dóra

-„Én hatodikban kerültem az osztályba. Kellett egy kis idő, hogy kiismerjem magam, például megjegyezzem mindenki nevét.
Az első ár napban próbáltam összehasonlítani az előző és az új osztályomat, de egyből rájöttem, hogy a kettő szinte teljesen különbözik. Az első benyomásom az volt, hogy egy jó osztályközösségbe kerültem, és ez a véleményem nem változott. Sikerült beilleszkednem, és barátokat is találtam.”- Tichy-Rács Dóra

-„Alsó óta nagyon megváltozott az osztály. Nagyon sokan mentek el, de nagyon sokan is jöttek. De mivel az osztályom nagyon befogadó, ezért már nem is emlékszem, ki mikor jött.
A mi osztályunkban senki sincs kiközösítve, és mindenki élvez minden napot, amit itt tölt.”-Futó Krisztián

-„Szeretem ezt a csapatot, mert legtöbbször összetartunk és szívese segítünk egymásnak. Tanulmányi versenyeken is megálljuk a helyünket. A tanulást múzeumlátogatásokkal szoktuk színesíteni.”- Sarkadi Fanni

-„Az alsós tanáraimat szerettem a legjobban, Ildikó és Bea nénit, ők a legkedvesebb tanárok számomra. Az alsós éveimet nagyon szerettem a tanárok miatt és a gyerekek miatt,meg persze nem volt ilyen nagy az elvárás. Az alsó osztály eddigi életem legszebb évei voltak.”-Molnár Krisztián

-„Ha valakinek gondja van, az osztálytársak és a tanárok is igyekeznek segíteni.
Van egy-két gyerek, akik időnként zavarják az órákat a beszólásaikkal, de azt mondták, hogy legyünk velük türelmesek. Reméljük hamarosan megunják ezt.”- Papp Reni

-„Ebben az osztályban minden nap történik valami érdekes, soha nem unatkozunk.”